A
ABC-elemzés: az áruválaszték teljesítményét értékelő módszer, amely minden cikkelemre meghatározza, hogy mekkora arányban részesedik a kiskereskedelmi vállalat árbevételéből (vagy bruttó árréstömegéből).
Adattárház: külső és belső forrásokból származó információk szisztematikus és folyamatosan mentett adatbázisa, amely a vállalat számára azonnali elemzési és információközvetítési lehetőséget biztosít.
Adatbiztonság: az adatok jogosulatlan megszerzése, módosítása, és tönkretétele elleni műszaki és szervezeti intézkedések, eljárások együttes rendszere.
Akciókra szakosodott kiskereskedelmi üzletek (value retailing): az üzlet kis alapterületen elsősorban az alacsonyabb vásárlóerővel rendelkező rétegeket és az akcióvadász fogyasztókat célozza meg. Az akciós kiskereskedők közé tartoznak például a 100 Forintos boltok, a végkiárusításra szakosodott üzletek (close-out stores), a gyári lerakatok (factory outlets), de idesorolhatóak a használtcikk kiskereskedők is.
Alapvető termékkategória: olyan termékkategória, amely hosszabb időszakon keresztül stabil, állandó kereslettel rendelkeznek.
Alapkészlet: a becsült forgalom és rendelési idő figyelembe vételével meghatározott készletszint, amelynek a készletek feltöltésekor rendelkezésre kell állni, hogy az adott időszak keresletét ki tudja elégíteni a kiskereskedelmi vállalat.
Aukciós vállalat: spekulációs célból tárolja az árut, és annak adja el, aki a legmagasabb árat hajlandó fizetni érte.
Általános nagykereskedő: olyan klasszikus és teljes szolgáltatást nyújtó nagykereskedő, akik számos árucsoporttal foglalkozik, viszont az egyes árucsoportokban nem túl mély a kínálatot nyújt.
Áralapú termékcsomag (price bundling): a kiskereskedelmi vállalat és a gyártó kettő vagy több különböző termék (szolgáltatás) együttesen árengedménnyel értékesít.
Árucsoportokra szakosodott nagykereskedő: teljes körű nagykereskedelmi tevékenységet végez és egy-egy árucsoportra specializálódik. Az árucsoporton belül számos kategóriát és cikkelemet forgalmaznak, ezért ideális kiszolgálói a kiskereskedelmi szaküzleteknek.
Áruszállító nagykereskedő: korlátozott szolgáltatást nyújt, mivel mozgó raktárként néhány termékkategóriát árusít tehergépkocsiról. Többnyire azonos útvonalakon, főként tartós élelmiszereket, napi fogyasztási cikkeket értékesít.
Általános áruház: széles és egyben mély választék jellemzi, amely számos szolgáltatást kínál a fogyasztók számára és a kiskereskedelmi tevékenységét árucsoportonként osztályokra bontva végzi.
Árengedmény: adott cikkelem árának időszakos csökkentése.
B
Beszerzési költségkeret ellenőrző rendszer (Open-to-buy System): a készletállomány változásait követi nyomon és megmutatja, hogy adott időszakban a kiskereskedelmi vállalat mekkora összeget fektetett be árukészletekbe, és mekkora összeg áll méng rendelkezésére újabb beszerzések finanszírozására.
Beszerzési költségkeret (Open-to-buy): a tervezett záró készletérték és előirányzott zárókészletérték különbsége adott időszakban.
Beszerzési költségterv: a beszerzési költségterv határozza meg azt a konkrét összeget, amely az adott cikkelemre/termékkategóriára adott időszakban elkölthető a tervezett készlet-megtérülés figyelembe vételével.
Bevásárlóközpont: olyan építészetileg egységes, kereskedelmi célra tervezett, építetett, és közösen működtettett komplexum, amely egy adott vonzáskörzet ellátására szolgáló, különböző típusú és méretű üzletek, szolgáltató létesítmények szerves egysége.
Bizományos nagykereskedő: elsősorban az értékesítésre összpontosít, mivel az eladótól bizományba veszi a terméket, és az értékesítést követően fizeti ki az áru ellenértékét.
Biztonsági készlet: az a minimális árumennyiség, amely a készlethiány elkerüléséhez szükséges.
Bróker: az eladó és vevő közötti akár eseti tranzakció létrejöttét segítik, azaz a kereslet és kínálatot hangolja össze.
Bruttó árréstömeg: a nettó árbevétel és az eladott áruk beszerzési értékének különbsége, amely fedezetet nyújt a kiskereskedelmi vállalat működési költségeire és nyereségére.
Bruttó árrés %: a bruttó árréstömeg és a nettó árbevétel hányadosa.
Kereskedelmi tevékenység: a termékek és szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő, átalakítás nélküli értékesítése, szállítása, illetve szolgáltatás nyújtása.
Kereskedelmi funkció: a gyártó és a fogyasztó közötti földrajzi, mennyiségi, minőségi, és időbeli távolságokat áthidaló tevékenységek.
Értékesítési csatorna: egy termék vagy szolgáltatás értékesítésébe bekapcsolódó vállalatok halmaza, amely eljuttatja a terméket (szolgáltatást) a gyártótól a végső fogyasztóig.
Kiskereskedelem: olyan értékteremtő tevékenységek halmaza, amely a termékeket és a szolgáltatásokat a végső fogyasztónak értékesíti.
Nagykereskedelem: termékek és szolgáltatások átalakítás nélküli továbbértékesítése (kereskedő, feldolgozó, termékek raktározásával, szállításával, valamint a termékekhez kapcsolódó közvetlen szolgáltatásnyújtással foglalkozó) viszonteladók számára.
Piaci koncentráció: olyan piaci folyamatok, ahol a kereskedelmi vállalatok száma csökken és a fennmaradó vállalatok piaci részesedésének növekszik.
Klasszikus nagykereskedő: a termékek beszerzésével és értékesítésével foglalkoznak, a saját nevükön kereskedik az árukkal, valamint a nagykereskedelmi szolgáltatások széles körét nyújtja viszonteladói számára.
Termékvonalra szakosodott nagykereskedő: teljes körű szolgáltatást nyújtó közvetítő, amely egy-egy termékkategóriára, de azon belül mély választékra szakosodik.
Polcfeltöltő nagykereskedő (rack jobber): szorosan együttműködik a kiskereskedőkkel és nem csupán a klasszikus beszerzés, raktározás, szállítás feladatokat végzi el, hanem a kiskereskedelmi üzletekben a polcfeltöltést is, illetve visszaveszik az el nem adott termékeket.
Cash&Carry nagykereskedő: korlátozott szolgáltatást nyújtó nagykereskedő, amely elsősorban az áruválaszték kialakításával és raktározással foglalkozik. Az áruszállításról a vevőnek magának kell gondoskodnia és az áruk ellenértékét a helyszínen készpénzben kiegyenlítenie.
Tranzitáló nagykereskedő: (drop shipper) saját nevükön kereskedő közvetítő, amely az árut fizikailag nem veszik birtokba, hanem csupán az eladó és vevő közötti tranzakciót szervezik meg, illetve a szállítmányozás adminisztrációját végzik el.
Csomagküldő nagykereskedő: katalóguson segítségével értékesíti a gyártóktól beszerzett árucikkeket.
Termelő ügynöke: nem a saját nevében kereskedő viszonteladó, kettő vagy több gyártót képvisel, és a vevők számára teljes termékvonalakat kínál. Többnyire egymást kiegészítő termékeket forgalmaz.
Értékesítési ügynök: egy termékvonalat vagy a termelő teljes kínálatát értékesíti tovább viszonteladóknak. Teljes körű nagykereskedelmi tevékenységet végez, azonban a gyártó nevében kereskednek. Az értékesítési ügynökök a gyártó értékesítési részlegét helyettesíti, és kiegészítő termékekkel foglalkozik.
Termelők értékesítési szervezete: gyakran a gyártó cég tulajdonában vannak, és támogató szolgáltatásokat nyújtanak, illetve a termék értékesítését végzik.
Értékesítési kirendeltség (képviselet): a termelő vállalat nagykereskedelmi szervezete, vagy kizárólagos forgalmazásra szerződött nagykereskedelmi cég, amely a gyártás helyétől távol eső piacokon forgalmazza a termékeket.
Specializálódott nagykereskedő: többnyire kooperáción alapuló marketingtársulás, amelyek speciális termékekkel (pl. gabona, élő állat, hal, dohánylevél, nyers szőrme, olajcégek, folyékony kőolaj) kereskednek főként árutőzsdei ügyletek lebonyolításában.
Választékszélesség: a kiskereskedő által, az üzletben forgalmazott termékkategóriák száma.
Termékkategória: azonos, vagy nagyon hasonló fogyasztói szükségleteket kielégítő cikkelemek halmaza.
Cikkelem (Stock Keeping Unit, SKU): a választékpolitika legkisebb eleme, egyedi jellemzőkkel bíró terméket jelöl, amelyet vonalkód címke azonosít.
Választékmélység: egy adott termékkategórián belül a kiskereskedő által forgalmazott cikkelemek száma.
Szupermarket: nagyméretű (1000 négyzetmétert meghaladó), alacsony költséggel, nagy forgalmat megcélzó önkiszolgáló üzlet, amely széleskörű élelmiszer- és napi cikk választékkal rendelkezik.
Hipermarket: nagy alapterületű (10 000 négyzetmétert meghaladó) élelmiszer- és napi cikket forgalmazó, de jelentős non-food kínálattal rendelkező kiskereskedelmi egység.
Hagyományos kisbolt: kis alapterületű (akár 50 nm alatt is), korlátozott és változó áruválasztékot tartó (erősségük a frissáru, élvezeti cikkek) üzletek, amelyek jól megközelíthetőek. A fogyasztók elsősorban mindennapi bevásárlások során keresik fel őket kis értékű vásárlások lebonyolításához. Gyakran családi vállalkozásokként működnek.
Kényelmi üzletek (convenience store): korlátozott áruválasztékkal és könnyen megközelíthető, útba eső telephelyekkel rendelkeznek. A kényelmi üzletek lényege a gyors vásárlás és fizetés. A vásárolt árucikkeket (snack, üdítő, újság) a fogyasztók általában a vásárlást követő 30 percben elfogyasztják
Drogéria: főként háztartási cikkeket, test- és szépségápolási cikkeket forgalmaz 600-800 négyzetméter alapterületű, könnyen elérhető telephelyeken. A drogériák a széles és mély választék mellett számos szolgáltatást kínálnak a vásárlók számára, mint például a filmelőhívás, az ajándékcsomagolás.
Raktáráruház: a nagykereskedelmi vállalatok végső fogyasztók számára történő értékesítése raktári környezetben, sok esetben nagyobb kiszerelésekben.
Szaküzlet: jellemzően szűk választékkal rendelkeznek, viszont a termékkategóriákon belül nagyon mély kínálatot tartanak. Az üzletek többnyire kis alapterületűek, az eladószemélyzet viszont magasan képzett és számos szolgáltatást nyújtanak a fogyasztóknak.
Szakáruház: a diszkontüzletek és a szaküzletek keresztezésének tekinthetők, amelyek nagy alapterületen néhány termékkategóriából mély választékkal rendelkeznek. Erősségük a tanácsadás és a széles körű szolgáltatás, jelentős alapterületük miatt azonban inkább külterületre települnek más profilú szakáruházakkal társulva.
Csomagküldő szolgálat: kiskereskedő katalógus segítségével értékesíti az árukínálatukat, amelyek általános, illetve specializált kínálattal is rendelkezhet.
Direkt mail értékesítés: a kiskereskedelmi vállalat levélküldeményekkel és prospektusokkal kommunikálja az ajánlatukat a megcélzott fogyasztók felé.
Elektronikus (on-line) kiskereskedő: az Interneten értékesítik és kommunikálják a termékeiket a fogyasztók felé.
Direkt értékesítés: értékesítési ügynök, gyakran független közvetítő személyesen lép kapcsolatba a fogyasztóval vagy az otthonában, vagy a munkahelyén. A direkt értékesítés fontos eleme az árubemutatás, amelynek során a termék/szolgáltatás előnyeit részletesen bemutatja az ügynök, majd a vásárlási döntés után felveszi a rendelést és gondoskodik az áru leszállításáról.
Teleshop: során a fogyasztók a televíziós kereskedelmi műsorokban bemutatott termékeket vásárolhatják meg telefonos megrendelés útján. Az értékesítési módszer fontos eleme az árubemutatás, és az azonnali vásárlásra motiválás (hard-selling).
Kiskereskedelmi automata: a terméket (kávét, szendvicset, csokoládét, üdítőt) vagy szolgáltatást (pénzkifizetést, mobilfeltöltést) egy automata tárolja és értékesíti a vásárlóknak. Az automatákat jól megközelíthető, nagy forgalmú helyekre telepítik, kis helyigénnyel rendelkeznek.
Kiskereskedelmi harmonika elmélete: ciklikus elmélet, amely azt feltételezi, hogy a kiskereskedelmi fejlődés során a széles és nem mély választék, illetve a szűk, de mély választékstratégiák váltják egymást.
Választékracionalizálás: a kiskereskedő folyamatosan figyelemmel követi az egyes árucsoportok teljesítményét és a profitcélok elérése érdekében kisebb változtatásokat végez, azaz a rosszul teljesítő kategóriákat eltávolítja a választékból és másokkal helyettesíti.
Választék újrapozícionálása: úgy alakítják át a kínálatot, hogy jobban illeszkedjen a célpiac igényeihez. Az újrapozícionálás nemcsak a választékot, hanem az árszínvonalat is érinti.
Választéknövekedési stratégia: a kiskereskedő új kategóriákat és árucsoportokat ad a meglévő választékhoz.
Választékdiverzifikáció: a kiskereskedő a meglévő árukínálathoz kevésbé kapcsolódó termékkategóriákat, cikkelemeket ad hozzá.
Lefölözés: olyan választékdiverzifikáció, amelynek során a kiskereskedő az átlagos profitrátát meghaladó cikkelemeket ad hozzá az áruválasztékhoz.
Scrambling: olyan választékdiverzifikáció, amelynek során a kiskereskedő nagy forgási sebességű, nagy mennyiségben eladható árucsoportokat, termékkategória vesz fel az árukínálatába.
Kiskereskedelmi kerék elmélete: a ciklikus fejlődési elmélet feltételezi, hogy a kiskereskedők az alacsony ár - kevés szolgáltatás koncepciótól a magasabb ár - magasabb szintű szolgáltatású üzlettípusok felé fejlődnek.
Rutin felpozícionálás (trading up): a kiskereskedő a meglévő szolgáltatások mennyiséget növeli.
Újszerű felpozícionálás: új szolgáltatások felvétele a meglévő szolgáltatások mellé.
Innovatív felpozícionálás: új ár-szolgáltatás kombináció bevezetését jelenti.
Dialektikus megközelítés: nem ciklikus fejlődéselmélet azt feltételezi, hogy az új kiskereskedelmi formák egymástól nagyon különböző (hagyományos és innovatív) üzlettípusok szintéziseként alakulnak ki.
Evolúciós elmélet: nem ciklikus fejlődéselmélet, amely azt feltételezi, hogy azok a kiskereskedelmi üzlettípusok (populáció egyedei) élik túl a piaci versenyt (szelekciós mechanizmus), amelyek képesek megfelelő stratégiai válaszokat (adaptáció) adni a fogyasztói magatartásban, a technológiai, versenyben, jogi szabályozásban bekövetkező környezeti változásokra.
Többcsatornás kiskereskedelem: a kiskereskedő az általa forgalmazott árukínálatot bolti és nem bolti kiskereskedelmi formák kombinált alkalmazásával értékesíti a végső fogyasztók számára.
Fogyasztói magatartás: a termékek és szolgáltatások megszerzése és használata során végzett tevékenységek halmaza (termék- és üzletválasztás) összessége, amelynek célja a fogyasztói elégedettség növelése.
Extenzív probléma-megoldás: olyan vásárlási döntési típus, amely a legnagyobb erőfeszítést igényli a fogyasztótól, magas keresési költségekkel párosul, és a vásárló sok időt tölt el az egyes alternatívák értékelésével.
Korlátozott probléma-megoldás: olyan vásárlási döntési típus, amely esetében a fogyasztó már rendelkezik valamilyen tapasztalattal a termékről és a kiskereskedőről, ezért az észlelt kockázata nem túl magas, alacsonyabbak a keresési költségei.
Rutindöntés: olyan vásárlási döntési típus, amely kialakult szokásokon, preferenciákon alapul, gyakran vezet márka, illetve üzlet iránti lojalitáshoz.
Funkcionális szükséglet: alapvetően az árucikk működéséhez közvetlenül kapcsolódó szükséglet.
Pszichológiai szükséglet: a vásárláshoz kapcsolódó élmények iránti szükséglet.
Hibrid vásárlói magatartás: ugyanaz a fogyasztó a vásárlás észlelt kockázata és a termék fontossága miatt árérzékeny és nem árérzékeny magatartást is tanúsít.
Fishbein-modell: döntési szabály, amely abból a feltételezésből indul ki, hogy a fogyasztók egy kiskereskedőre vagy egy termékre jellemzők súlyozott halmazaként tekintenek.
Üzlet iránti preferencia: a fogyasztó pozitív attitűddel rendelkezik az üzlet iránt. A preferencia nem feltétlenül vezet az üzlet kiválasztásához és felkereséséhez.
Üzlet iránti lojalitás: a fogyasztó kiskereskedő iránti elkötelezettségén alapul, amely egyrészt pozitív érzelmi kötődést, de egyben vásárlási hajlandóságot is magában foglal.
Referenciacsoport: minden olyan csoportot magában foglal, amely az egyén attitűdjeire vagy magatartására közvetlen (személyes) vagy közvetett hatással vannak.
Kultúra: azon tanult meggyőződések, hitek, értékek és szokások összessége, amelyek egy adott társadalomban irányítják a fogyasztók magatartását.
Piacszegmentáció: a piac homogén csoportokra való bontása, amelyek hasonló szükségletekkel és preferenciákkal rendelkeznek, ezért ugyanarra a kiskereskedelmi stratégiára hasonlóan reagálnak.
Vásárlóerő-index: geodemográfiai szegmentációs eszköz, amely kifejezi, hogy egy adott területen az országos átlaghoz képest (100%) mekkora a lakosság vásárlóereje.
Életstílus: olyan egyedi jellemzőket, tulajdonságokat foglal magában, amelyek leírják valamely kultúra vagy csoport életstílusát, amelyek más csoportoktól/kultúráktól megkülönböztetik őket. Az életstílus a kultúra, az értékek, szimbólumok, szokások és büntetések halmazaként fogható fel.
Döntési korlátok: olyan akadályok, amelyek gátolják a fogyasztókat a számukra optimális (a legnagyobb hasznosságot nyújtó) megoldás választásában.
Kiskereskedelmi stratégia: olyan cél- és eszközrendszer, amelynek révén a vállalat képes kielégíteni a fogyasztók szükségleteit a megfelelő választék, a megfelelő árszínvonal, megfelelő helyen és időben való biztosításával úgy, hogy hosszú távon nyereséges működést biztosít a kiskereskedelmi vállalat számára.
Választékpolitika: olyan átfogó kiskereskedelmi tevékenység, amely magában foglalja az áruválaszték elemzését, tervezését, beszerzését, és ellenőrzését, valamint gondoskodik arról, hogy az üzletben a megfelelő összetételű áruválaszték megfelelő mennyiségben, időben és helyen rendelkezésre álljon.
Kiskereskedelmi árpolitika: magában foglalja a kiskereskedelmi vállalat általános árképzési stratégiájának kialakítását, az árképzés eszközeinek meghatározását.
Kiskereskedelmi kommunikáció: minden olyan tevékenységet magában foglal, amelynek révén a kiskereskedelmi vállalat megfogalmazza és információkat juttat el a fogyasztókhoz az áruválasztékról, és az általa nyújtott szolgáltatásról annak érdekében, hogy befolyásolja a fogyasztók attitűdjét és magatartását.
Kiskereskedelmi szolgáltatáspolitika: minden olyan tevékenységet és programot felölel, amelynek célja, hogy a fogyasztó számára értéket teremtsen, és a vásárlási élményt növelje.
Telephely-kiválasztás: magában foglalja a telephely típusának kiválasztását, a keresleti jellemzők elemzését, a makro és mikro földrajzi adottságok értékelését, a vonzáskörzet felosztását és a várható kereslet becslését.
Üzlet atmoszférája: az üzlet fizikai megjelenésének (építészet, stílus, szimbólumok, display, színek, világítás, hőmérséklet, illatok és hangok együttes hatása), amelynek hatására a fogyasztó fejében kialakul az adott üzlet imázsa. Az atmoszféra információkat kommunikál az üzlet szolgáltatásáról, árszínvonaláról, és a választékról.
Piaci penetráció: a kiskereskedelmi vállalat olyan növekedési stratégiája, amelynek során a meglévő bolthálózatra és a jelenlegi fogyasztóikra koncentrálva ér el növekedést.
Piacbővítés: a kiskereskedelmi vállalat olyan növekedési stratégiája, amelynek során a meglévő üzlettípusokkal új célpiacot céloz meg.
Üzlettípus fejlesztés: a kiskereskedelmi vállalat olyan növekedési stratégiája, amelynek során a kiskereskedelmi mix új kombinációját fejleszti ki és ismerteti meg a meglévő fogyasztói bázisával.
Diverzifikáció: a kiskereskedelmi vállalat olyan növekedési stratégiája, amelynek során új célcsoportot kíván kiszolgálni új üzlettípussal a vállalat.
Stratégiatervezési folyamat: a kiskereskedelmi stratégia létrehozásához szükséges lépéseket (a vállalat küldetésének megfogalmazását, a piaci környezet elemzését, a stratégiai lehetőségek azonosítását és értékelését, a konkrét célkitűzések megfogalmazását, a célokhoz erőforrások rendelését, a stratégia megvalósításához szükséges kiskereskedelmi mix kialakítását, majd a teljesítmény mérését és szükséges változások megtételét) tartalmazza.
Választékpolitika: olyan átfogó kiskereskedelmi tevékenység, amely magában foglalja a kiskereskedelmi tevékenység során az áruválaszték elemzését, tervezését, beszerzését, kezelését, és ellenőrzését, illetve gondoskodik arról, hogy az üzletben az áruválaszték megfelelő összetételben, megfelelő mennyiségben, időben és megfelelő helyen álljon rendelkezésre.
Kategóriamenedzsment: a gyártók és kiskereskedők közötti együttműködés, amelynek során a választékpolitika középpontjában a kategóriából származó árbevétel, és nyereség maximalizálása a cél.
Planogram: olyan diagram, amely a termékkategória cikkelemeinek kihelyezését (polckihelyezés módja, elfoglalt polchely) ábrázolja grafikus formában.
Készlet-megtérülés: a bruttó árrés százalékos értékének és a forgási sebesség szorzata, amely a termékkategória (cikkelem) nyereséghez való hozzájárulását mutatja meg.
Eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ): az értékesítésre került árukészlet beszerzési költségét(nagykereskedelmi ár, adminisztrációs költségek) foglalja magában.
Nettó árbevétel: a bruttó árbevétel általános forgalmi adóval csökkentett összege, amely a kiskereskedelmi vállalat értékesítési tevékenységének outputja.
Forgási sebesség: a kiskereskedelmi értékén számított átlagos készletérték és a nettó árbevétel hányadosa, amely megmutatja, hogy egy adott időtartamban (heti, havi, negyedévi, ...stb.) hányszor fordult meg a kiskereskedő árukészlete. A forgási sebesség beszerzési áron is kiszámítható, azonban ekkor a beszerzési áron számított átlagos készletértéket az eladott áruk beszerzési értékéhez kell viszonyítani.
Szezonális termékkategória: olyan termékkategória, amely hosszabb időszakon keresztül van jelen az áruválasztékban, azonban a termékek iránit kereslet ciklikus mozgást ír le.
Divattermék: olyan termékkategória, amelynek a kereslete néhány szezont foglal magában, majd hanyatló fázisba kerül.
Kihaló termékkategória: olyan termékkategória, amely iránt a kereslet gyors növekedést, majd ugyanilyen gyors hanyatlást mutat.
Választékterv: azoknak a cikkelemeknek a listája, amelyek a termékkategóriában szerepelnek.
Rendelési idő: az az időtartam, amely a rendelés feladástól az áru polcra kerüléséig tart.
Kiszolgálási színvonal: adott cikkelem iránt jelentkező kereslet hány százalékát képes a kiskereskedő kielégíteni az alapkészlet alapján.
Kereskedelmi márka: olyan árucikk, amelyet csak egy meghatározott kereskedelmi láncban értékesítenek. A kereskedelmi márkákat gyakran saját márkáknak is nevezik.
Generikus kereskedelmi márka: alapvető árucikkek, amelyek alacsony előállítási költséggel rendelkeznek, minőségük nem kiemelkedő, általában a termékkategóriában a legalacsonyabb árat képviselik.
Prémium kereskedelmi márka: olyan cikkelemek, amelyeket ugyan a kiskereskedő forgalmaz kizárólagosan, de nem viseli az üzletlánc nevét és a gyártói márkák minőségét biztosítja.
Másolt kereskedelmi márka: megjelenésükben a termékkategóira piacvezető márkáit másolják, azonban minőségben, árban alacsonyabban pozícionáltak.
Versenyző kereskedelmi márka: a piacvezető márka mellé pozícionált cikkelem, amelynek célja, hogy a fogyasztók helyettesítő termékként észleljék a kereskedelmi márkát.
Rendelési pont: az az adott időszakra vonatkozó készletszint, amelynél a következő rendelést fel kell adni, hogy a kiskereskedő elkerülje a készlethiányt.
Rendelési mennyiség: a rendelési pont és a kiszolgálási színvonal különbségeként meghatározható árumennyiség.
Készletérték-csökkenés: a készletek értékét számos tényező, így pl. a fogyasztóknak adott árengedmények, munkavállalóknak adott kedvezmények, illetve az áruveszteség (áru nem megfelelő kezelése, könyvelési hiba, bolti lopás) csökkenti, amelyet a kiskereskedőnek figyelembe kell venni.
Készletszükséglet mutató: azt fejezi ki, hogy az időszak (hó, hét) elején a tervezett árbevétel hányszorosának kell nyitó készletként rendelkezésre állni.
Forgási idő: a forgási sebesség időszakra (hónap, hét, nap) vetített mutatója.
Sell-through elemzés: az áruválaszték teljesítményét értékelő módszer, amely az adott kategória (vagy cikkelem) tényleges és tervezett árbevételét hasonlítja össze és meghatározza, hogy az adott kategóriából (cikkelemből) utánrendelésre, vagy a felhalmozódott készletek csökkentésére van szükség.
Szállítói teljesítmény súlyozott modellje: a szállítók teljesítményét súlyozott szorzatösszegként határozza meg, ahol a súlyok az adott teljesíténykritérium relatív fontosságát jelölik.
Kiskereskedelmi ár: az a pénzben kifejezett ellenérték, amelyért a fogyasztók az árucikket a kiskereskedőnél megvásárolhatják.
Haszonkulcs: a cikkelem bruttó árréstömegének (kiskereskedelmi ár - beszerzési költség) és a kiksereskedelmi árnak (vagy a beszerzési költségnek) a hányadosa. Első esetben kiskereskedelmi ár-alapú, második esetben beszezerzési költség-alapú haszonkulcsról beszélünk.
Rezervációs ár: az a legmagasabb ár, amelyet a fogyasztó még hajlandó egy árucikkért kifizetni.
Kereslet árrugalmassága: adott cikkelem árának 1 százalékos változása hány százalékkal változtatja meg a cikkelem keresletét.
Kereslet keresztárrugalmassága: adott cikkelem árának 1 százalékos változása hány százalékkal változtatja meg egy másik cikkelem keresletét.
Mindennap alacsony árak (Every Day Low Pricing): olyan ár- és akciópolitika, amelynek során a kiskereskedő hosszabb időszakon keresztül tartósan alacsony árszínvonalat határoz meg, viszont nem alkalmaz periódikus árengedményeket.
Magas-alacsony árak (High-Low Pricing): olyan ár- és akciópolitika, amelynek során a kiskereskedő magasabb árszínvonalat határoz meg, azonban rendszeres időközönként nagyobb mértékű árengedményeket nyújt a fogyasztók számára.
Rabatt: olyan árengedmény, amely a kiskereskedelmi ár egy részét visszatéríti a fogyasztónak, maennyiben számlával igazolja a vásárlást.
Több termék összecsomagolása (multi-unit pricing): hasonló vagy ugyanazon termékek együttes értékesítése árengedmény fejében.
Zónaárazás (zone pricing): a kiskereskedő különböző piacokon (üzlettípus, régió, ország) eltérő áron értékesíti ugyanazt a cikkelemet.
Árvezető (loss leader): a kiskereskedő a beszerzési költségnél alacsonyabb áron, veszteséggel értékesíti és intenzíven kommunikálja az adott cikkelemet, hogy a fogyasztók üzletválasztását befolyásolja.
Lélektani árazás: a kiskereskedő az árakat páratlan, illetve kilences értékre kerekítve határozza meg, hogy a fogyasztók által észlelt árszínvonalat csökkentse.
Kiskereskedelmi kommunikáció: minden olyan tevékenységet magában foglal, amelynek révén a kiskereskedő megfogalmazza és eljuttatja a fogyasztókhoz az áruválasztékról és az általa nyújtott szolgáltatásról az információkat annak érdekében, hogy befolyásolja a fogyasztók attitűdjét és magatartását.
Reklám: minden olyan kommunikációs formát magában foglal, amely a hagyományos médiákon keresztül juttatják a kiskereskedő üzeneteit a fogyasztókhoz fizetség ellenében.
Értékesítés-ösztönzés: olyan azonnali cselekvésre ösztönző marketingesemény, amelynek az a célja, hogy közvetlen hatást gyakoroljon a fogyasztói magatartásra.
Kiskereskedelmi kommunikáció: minden olyan tevékenységet magában foglal, amelynek révén a kiskereskedő megfogalmazza és eljuttatja a fogyasztókhoz az áruválasztékról és az általa nyújtott szolgáltatásról az információkat annak érdekében, hogy befolyásolja a fogyasztók attitűdjét és magatartását.
Reklám: minden olyan kommunikációs formát magában foglal, amely a hagyományos médiákon keresztül juttatják a kiskereskedő üzeneteit a fogyasztókhoz fizetség ellenében.
Értékesítés-ösztönzés: olyan azonnali cselekvésre ösztönző marketingesemény, amelynek az a célja, hogy közvetlen hatást gyakoroljon a fogyasztói magatartásra.
Fogyasztói promóció: olyan értékesítés-ösztönzési eszközök, amelyeket a gyártó vállalat a végső fogyasztók számára nyújt.
Kereskedelmi promóció: olyan értékesítés-ösztönzési eszközök, amelyet a gyártó vállalat nyújt a kiskereskedőnek, hogy ösztönözze terméke forgalmazására és hangsúlyozására.
Kiskereskedelmi promóció: a kiskereskedő fogyasztó számára nyújtott értékesítés-ösztönzési eszközök halmaza.
Üzlet atmoszférája: az értékesítési környezetben alkalmazott vizuális kommunikációt, világítást, színeket, zenét, illetve illatokat foglalja magába abból a célból, hogy a fogyasztók érzékszervi és érzelmi reakcióit stimulálja, valamint hatást gyakoroljon a vásárlási magatartásukra.
Weboldal: olyan on-line kommunikációs eszköz, amelyet a kiskereskedő a fogyasztókkal folytatott kommunikációra és értékesítésre használ.
Személyes eladás: olyan tevékenységek halmaza, amelynek során az eladószemélyzet személyes kapcsolatot létesít a fogyasztóval, információt nyújt, meggyőz, megoldja a fogyasztó problémáját.
Direkt marketing: olyan fizetett személyre szóló kommunikációs üzenet, amelyet a kiskereskedő közvetlenül az adott fogyasztónak címez (postai vagy elektronikus levél), amely vásárlásra ösztönzi őket.
Közönségkapcsolatok (Public Relations) nem közvetlen eladási célokat szolgáló üzeneteket továbbít a célközönség felé.
Szájreklám: a vásárlók közötti információ-megosztás a kiskereskedelmi vállalat tevékenységével kapcsolatban, amely hitelessége miatt a vásárlás észlelt kockázatát csökkenti.
Kiskereskedelmi kommunikáció folyamata: magában foglalja a kiskereskedő mindazon tevékenységét, amely a kommunikációs célok meghatározásával, a kommunikációs költségvetés kialakításával, felosztásával, illetve a kiskereskedelmi kommunikáció megvalósításával és értékelésével kapcsolatos.
Határprofit-elemzés: azon a közgazdasági elven alapul, hogy addig érdemes növelni a kiskereskedelmi kommunikációs kiadásokat, amíg a kiadások pótlólagos árbevétel- és nyereségnövekedést generálnak.
Cél-feladat módszer: a kiskereskedő az előzetesen meghatározott kommunikációs célkitűzések eléréséhez szükséges feladatok költségigényét veszi alapul a költségvetés összegének meghatározásához.
Forgalomarányos kommunikációs költségvetés: a kommunikációs ráfordítások az árbevétel változásának megfelelően alakulnak.
Versenytárs-orientált kommunikációs költségvetés: a kiskereskedő piaci részesedése arányában költ kommunikációra.
Maradvány-elv: kommunikációs költségvetést az a pénzösszeg képezi, amennyi más költségek és a kitűzött nyereség árbevételből való levonása után megmarad.
Médiaterv: magában foglalja a kommunikációs tevékenység során felhasználni kívánt kommunikációs csatornákat, (televízió, rádió, magazinok, kültéri reklámhordozók, Internet… stb.), a kommunikáció körét (régiók, üzletek, árucsoportok) és az üzenet küldés időpontját, időzítését.
Lefedettség (coverage): a média által elérhető fogyasztók elméletileg elérhető, maximális számát adja meg.
Elérés (reach): a csatornán keresztül ténylegesen hány fogyasztóval sikerült kontaktust teremtenie az üzenetnek.
Gyakoriság (frequency): egy személyt átlagosan hányszor ért el az üzenet a kommunikáció időszakában.
Ezer kontaktus költsége (Cost per Thousand Method: CPM), amely megmutatja, hogy adott kommunikációs csatorna milyen költség mellett tud elérni 1000 fogyasztót.
Legmagasabb hozam elve: azokhoz a területekhez kell rendelni a nagyobb erőforrásokat, amelyek magasabb hozamot biztosítanak a kiskereskedő számára.
Vertikális reklám-megállapodások: kiskereskedők és szállítóik közötti megállapodás, amelyeknek több formája létezik (reklám-hozzájárulás, közös nyereményjáték, pontgyűjtő akciók).
Horizontális együttműködések: bevásárlóközpontok, vagy más kereskedelmi agglomerációk (pl. belvárosi üzletek) kiskereskedői között, vagy beszerzési társulások, illetve franchise rendszerek esetében tipikusak.
Reklámhatás: a kommunikációs tevékenység milyen mértékben érte el a kitűzött célt (pl. ismertség vagy lojalitás növekedés).
Reklámhatékonyság: a kívánt eredmény mekkora ráfordítás mellett valósult meg, azaz a kommunikációs költségeket a reklámhatásra vetítik.
Márkaismertség (brand salience): a fogyasztók milyen gyakran és mennyire könnyen idézik fel a márkát különféle vásárlási és fogyasztási szituációkban.
Márkateljesítmény (brand performance): a termék vagy szolgáltatás milyen mértékben képes a fogyasztók funkcionális szükségleteit kielégíteni.
Márkaimázs (brand imagery): a kiskereskedő tevékenysége milyen mértékben képes kielégíteni a fogyasztók pszichológiai és társadalmi/közösségi szükségleteit. Az imázs a kiskereskedőhöz kötődő gondolatok és érzések halmaza.
Márka megítélése (brand judgement): a fogyasztók személyes véleményét és értékítéletét fejezi ki, amely pozitív és negatív reakciókat válthat ki.
Márkához kapcsolódó érzelmek (brand feelings): a fogyasztók márkára adott érzelmei és érzelmi reakciói.
Márkarezonancia (brand resonance): a fogyasztók márkával kapcsolatos érzelmi kötődésének intenzitását jellemzi, a lojalitással összefüggő aktivitási szintet.
Rácsszerkezetű eladótér: a hosszan elnyúló, egymás után ismétlődő polcrendszerek elhelyezésével kialakított eladótér-típus, amelynek fő célja az alapterület hatékony kihasználása.
Versenypálya-alakú eladótér: hurkokból álló eladótér-típus, amelyeket folyosók kötnek össze és körbevezetik a vásárlót az eladótérben.
Szabad elrendezésű (butik jellegű) eladótér: az eladótér kialakításának egyik legegyszerűbb formája, ahol az árubemutató polcok és folyosók aszimmetrikusak.
Vizuális kommunikáció: minden olyan eladótérben alkalmazott kommunikációs eszköz (feliratok, táblák, ábrák), amelyek a vásárlót informálja és befolyásolja a tájékozódásban.
Kiskereskedelmi fogyasztói szolgáltatás: olyan tevékenységek és programok halmaza, amelyeket a kiskereskedő azért nyújt a fogyasztóknak, hogy a vásárlásból származó élményt növelje.
Standardizálás: szabályok, technológiai megoldások segítségével hoz létre konzisztens minőségű szolgáltatásokat.
Személyre szabás: kereskedelmi és/vagy szolgáltató vállalat minden egyes fogyasztó személyes szükségleteihez igazítja a szolgáltatását.
Tömeges személyre szabás: a standardizálás és a személyre szabás kombinációja, ahol fogyasztók csoportjait testre szabott ajánlatokkal céloznak meg.
Telephely: olyan földrajzilag körbe határolható terület, ahol a kereskedelmi válllalat erőforrások felhasználásával kereskedelmi szolgáltatást nyújt a fogyasztók számára.
Városközpont: olyan összefüggő kereskedelmi terület, amely a főbb közlekedési útvonalak és egyben a település gazdasági középpontjában található.
Önálló telephely: többnyire a városközponton kívűl, nagyforgalmú útvonalak mentén található különálló telephelyek.
Speciális telephely: alapvetően nem kereskedelmi funkciót ellátó intézményekben, specializálódott kiskereskedelmi egységek létrehozása.
Vonzáskörzet: olyan folytonos földrajzi terület, amely magában foglalja a kiskereskedelmi egység vásárlóinak többségét, illetve innen származik árbevételének jelentős része.
Poligon: a vonzáskörzetben élő fogyasztók (háztartások) sűrűségét ábrázoló ponthalmaz.
Telített piac: a vonzáskörzetben jelenlévő piaci szereplők mennyiségben és minőségben is képesek lefedni a fogyasztói keresletet.
Analógián alapuló elemzés: olyan telephely-tervezési módszer, amely már meglévő, sikeresen működő üzlet vonzáskörzetének jellemzői alapján hasonló jellemzőkkel bíró potenciális telephely kiválasztását tűzi ki célul.
Huff gravitációs modell: az üzletválasztás valószínűségét adja meg a telephely méretének és a fogyasztótól való távolságának függvényében.
Logisztika: olyan tevékenységek rendszere, amely biztosítja, hogy az üzleti folyamatok zavartalan lebonyolításához szükséges árucikkek a megfelelő helyen és időpontban, a szükségleteknek megfelelő mennyiségben és választékban álljanak rendelkezésre.
Logisztikai központ: a kereslet és kínálat összehangolásának érdekében árufogadási, áruátvételi, raktározási, áruelőkészítési, komissiózási, szállítási feladatot ellátó egység.
Áruátvétel: az a folyamat, amelynek során ellenőrzik, hogy a szállítólevélen szereplő árucikkek ténylegesen megérkeztek-e, illetve a leszállított áru minősége és mennyisége megfelelő.
Raktártér: kiskereskedelmi vállalat logisztikai rendszerének az a része, ahol az árucikkeket a kiskereskedelmi egységekbe történő kiszállításig kezelik, tárolják, szállításra előkészítik.
Keresztdokkolás: általában számítógéppel vezérelt elosztórendszer lehetővé teszi, hogy a beérkező és a kimenő járművel egy épületen belül átrakodnak.
Komissiózás: az áruk megrendelések szerinti kigyűjtését és összeválogatását megvalósító folyamat, maely a megrendelések átvételével kezdődik, és a kigyűjtött áruk rendelésenkénti összeállításával fejeződik be.
Rendelési lista: Az egyes üzletekbe kiszállítandó árucikkek és mennyiségük listája.
Árukigyűjtési jegyzék: adott napon egy cikkelemből kiszállítandó mennyiség listája.
Túratervezés: a kiszállítási útvonalak kialakítása, amely a szállítóeszközhöz rendelt rakomány eljuttatásának, és az általa kiszolgált üzletek ellátásának költségeit minimalizálja.
Raklevél: a szállított termékek listáját, mennyiségét tartalmazza.
Fuvarlevél: a szállítmányozó dokumentuma, amely a szolgáltatás tartalmát és a fuvardíjat tartalmazza.
Szállítmányjegyzék: a túraútvonal állomásait és a címzettek listáját tartalmazó lista, ahová adott gépjárműnek az árut le kell szállítania.
Visszutas logisztika: az értékesítési csatornában - a fogyasztótól a gyártóig -visszafelé áramló áru kezelését felölelő logisztikai tevékenységek összessége.
Vonalkód: árucikkek azonosítására álló szám- és vonalrendszer, amely gépi leolvasásra alkalmas.
RFID: rádiófrekvenciás chip, amely áruazonosító és más információk tárolására, továbbítására alkalmas.
Elektronikus adatcsere (EDI): üzleti dokumentumok, adatok elektronikus áramoltatása a kereskedők és szállítók között.
Lojalitásprogramok: olyan ösztönzőkből álló marketingprogram, amely ismételt vásárlásokat indukál és a törzsvásárlói kárta használata révén szisztematikus adatgyűjtésre alkalmas.
Ügyfélkapcsolati menedzsment (Customer Relationship Management: CRM): olyan üzleti koncepció, amely stratégiák, programok, és rendszerek halmazaként arra koncentrál, hogy azonosítsa és növelje a kiskereskedelmi vállalat legértékesebb ügyfeleinek lojalitását.
Eladószemélyzet-menedzsment: olyan vállalati tevékenységek halmaza, amelyek az eladószemélyzet toborzását, kiválasztását, képzését, motiválását, értékelését, illetve javadalmazását foglalja magában.
Munkaköri elemzés: az alkalmazott által ellátandó tevékenységeket foglalja magában, amelyek alapján értékelik az állásra jelentkezőket.
Munkaköri leírás: az eladó által ellátandó feladatok és a teljesítményre vonatkozó, konkrét elvárásokat.
On-the-job tréning: az eladószemélyzet üzletben történő képzése, amelynek során az üzletvezető, vagy osztályvezető felelő az új munkatárs betanításáért.
Coaching: az eladószemélyzet szintén az üzletben sajátítja el a szükséges ismereteket, amelynek során egy tapasztalt eladó segíti, illetve konzultál vele.
In-door tréning: teremben lefolytatott, formális képzés, amely előadások, kommunikációs gyakorlatok, szerepjátékok lebonyolítására alkalmas.
Sikerek&kudarcok elemzése: az üzletvezetővel, vagy tapasztalt munkatárssal folytatott rendszeres konzultáció a pozitív, illetve negatív kimenetelű értékesítési helyzetek elemzésére.
Motiváció: olyan belső állapot, amely meghatározott célok teljesítése felé mozgatja az egyént.
Értékesítési kvóta: egy adott időszakban teljesítendő eladások értékét és/vagy mennyiségét tükrözi.
Tevékenységi kvóta: az eladószemélyzet értékesítési tevékenység során kifejtett erőfeszítése, amely nem közvetlenül az árbevételhez kapcsolódik.
Jutalék: olyan kompenzációs eszköz, amely az árbevétel arányában állapítja meg az eladószemélyzet rendszeres díjazását.
Értékesítési verseny: elsősorban rövidtávú, konkrét értékesítési célok elérését ösztönzik, amelyet pénzbeli és/vagy természetbeni juttatásokkal honorál a vállalat.
Munkakör-gazdagítás (job enrichment): a meglévő munkaköri feladatok mellett új feladatokat bíznak az eladószemélyzetre, amelyek új kihívást jelentenek és csökkentik a munka monotonitását.
Stratégiai profit modell: olyan vállalati teljesítménymérő rendszer, amely az eszközarányos nyereség középpontba állításával a válllati eszközök hasznosítását és a tevékenység nyereségességét méri.
Eszközarányos nyereség (Return on Assets: ROA): a profitráta és az eszköz-megtérülés szorzataként számított mutató.
Profitráta: a vállalat által megtermelt nettó profti és nettó árbevétel hányadosa.
Eszköz-megtérülés: a vállalat által használt erőforrások hasznosításának mértékét fejezi ki, amely a nettó árbevétel és a vállalat eszközértékének hányadosa.
Tevékenység-alapú költségelemzés (Activity-based Costing): az kiskereskedelmi tevékenység kapcsán felmerülő költségeket az egyes költséghelyekhez (értékesítési csatornák, láncok, üzletek) közvetlenül hozzárendeli.
Hatékonyság: adott mértékegységben kifejezett kibocsátás (output) és erőforrás (input) hányadosaként képzett teljesítménymutató.
|
