Báthori István erdélyi fejedelem 1571-1586
(1533. szeptember 27.–1586. december 12.)
Báthori István I. Ferdinánd király udvarában apródoskodott, ám később János Zsigmond erdélyi fejedelemhez csatlakozott. 1564-ben a fejedelemség egyik legfontosabb várának, Váradnak a kapitányaként óvta Erdély nyugalmát. 1571. május 25-én az erdélyi rendek őt választották fejedelmükké. Báthorinak nehéz dolga volt, hiszen Miksa király és császár is szerette volna uralma alá keríteni Erdélyt.
Báthori István erdélyi fejedelem 1571-1586
Ám Báthori tisztában volt azzal, hogy Miksa fegyveres ereje legfeljebb Erdély birtokbavételére elégséges, a törökkel szemben való megtartásához nem. Báthori szempontjából az 1575. év bizonyult döntőnek: július 8-án Kerelőszentpálnál verte meg Békés Gáspárnak Erdélyt Habsburg-uralom alá hajtani próbáló csapatait. E sikert rövidesen követte az újabb: 1575. december 14-én a lengyel rendek Báthorit királyukká választották, s a következő év május 1-jén Krakkóban megkoronázták. Lengyelország ekkor egyike volt Európa nagyhatalmainak, ám mint a nagyhatalmak általában, több irányban volt kénytelen képviselni és védeni érdekeit. Báthori legfontosabb dolga IV. Iván moszkvai cár megregulázása volt. Seregével, amelynek lovasságát régi ellenfele, Békés Gáspár vezette, diadalmasan tört előre, s 1581-ben – több más erődítmény mellett – bevette Pszkovot. Az alattvalói között csak Rettenetes Ivánnak nevezett cár megrémült Báthori sikereitől, és békét kért. Báthorinak nemcsak Lengyelország orosz határain sikerült győztes békét teremtenie: 1584-ben megegyezett I. Rudolf királlyal a Magyar Királyság és Erdély közötti területi viszályok rendezéséről. Halálakor erős Lengyelországot és erős Erdélyt hagyott hátra.