SZECESSZIÓ: a századforduló ( 1890-1910 ) jellegzetes művészeti irányzata - az akadémizmussal és historizáló művészetekkel szemben egységes, valamilyen művészeti ágat átfogó új stílust kívánt meghonosítani - felfokozott stilizálás, gazdag növényi vagy geometrikus ornamentika, vonalkultusz, a lokálszínezés, szimbolizálási és allegorizálási hajlam jellemezte - bizarr, misztikus, csodás témák vonzották, dekadens életérzésnek adott hangot egyfajta beteges, elvont szépségideál jegyében, túldíszített formanyelvvel. A magyar elnevezés a latin ‘kivonulni’ szóból ered. A német elnevezések (Jugendstil, Blumenstil) az újítójellegére, illetve a virágmotívumra utalnak. Az olasz elnevezés ‘arte nuovo’ és a francia l’Art Nouvelle szintén az új művészet nyitányaként értelmezi. Világképi jellemzője a polgári lét unalmából, egyhangúságából való elvágyódás, tényleges vagy elképzelt kivonulás, az otthontalanság érzet, a mesterséges élmények keresése (alkohol, kábítószer), a felfokozott és túlfűtött erotika, az átesztétizált halálvágy. Formavilágára az erős díszítettség, a növényi és állati ornamentika, a keleti és folklórelemek használata, a motívumok indázó gyűrűzése, az erőteljes és dekoratív színek (arany, vörös, méregzöld, fekete) jellemző. Elsősorban az építészetben és iparművészetben hozott létre jelentős alkotásokat, az irodalomban mint a századforduló törekvéseinek összefoglalása jelentkezik.
|