Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. február 6. – Budapest, 1944. február 25. ) magyar festőművész, grafikus.
Élete:
Apai részről német kisiparos, anyai részről bocskoros nemes családból származott. Anyja korán meghalt. Apja kiskereskedése hamarosan csődbe jutott, ezért anyagi gondok miatt nem tanulhatott. A fővárosban alkalmi munkából élt. Önéletrajza szerint volt munkás, inas, pincér, kifutó, csavargó. Nyolc évig hányódott, a Ganz Vagongyárban vasesztergályosok mellett majdnem kitanulta a szakmát, majd visszament Erdélybe, és ügyvéd-írnokként dolgozott Désen.
Az I. világháború kitörésekor besorozták, negyven hónapot töltött harctereken. Tüdőbaj miatt felmentették. A háború után egy ideig Erdélyben maradt, Désen rajziskolába járt, ahol többek között Szopos Sándor festő oktatta, ugyanakkor apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. 1921-től Budapestre költözött, s elhelyezkedett a dr. Polgár-féle ezüstárugyárban. Emellett az Iparművészeti Iskolát, majd a Podolini Volkmann Artúr-féle szabadiskolát látogatta. 1923-ban vette feleségül Sugár Stefániát, barátja, Sugár Andor nővérét. 1924-től Olaszországban dolgozott ezüstművesként, s a híres képtárak tanulmányozása mellett Torinóban a Quadriennalén és Firenzében a nemzetközi rézkarckiállításon már kiállításon is megjelent. A rézkarc technikájára Kron Béla oktatta. 1927-ben tért vissza Magyarországra, s belépett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai közé. Az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett, 1927–28-ban a Negyedik rend címmel linóleummetszet-sorozatot készített.
1934-ben egy sarló-kalapács motívumot ábrázoló csendélet miatt letartóztatták.
1930-tól időszakonként szanatóriumba kellett vonulnia, a fronton szerzett tüdőbaja gyógykezelésére. Gyógyulást, pihenést keresni utazott többször Désre, Bátorligetre, Hollókőre, e kis falvakban nemcsak a táj bűvölte el, hanem lakóival is kapcsolatot talál. Egyre növekvő érdeklődéssel és megértéssel fordult a paraszti világ felé, sorsuk tolmácsolójává lett a képein. 1936-ban tüdőplasztikai műtétet kellett végrehajtani rajta.
1937-től Rákospalotán dolgozott, ettől kezdve bontakozott ki expresszív korszaka.
Dési Huber István sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonában. Szobrász: Olcsai-Kiss Zoltán. Építész: Körner JózsefA Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonába helyezték örök nyugalomra.
Művészete, művei:
Korábban a kubizmus, majd az expresszionizmus kifejezésmódja érezhető művein, Vincent van Gogh drámai festészete erős hatással volt rá. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között.
Sasso del Carmine (rézkarc), 1924
Irénke (rézkarc), 1924
Giandante X. (rézkarc), 1924
IV. rend című, 8 lapból álló linóleummetszet-sorozat, 1928
Székely menyecske, 1930
Nyitott ablak a dési templommal, 1930
Teréz, 1934
Öreg csősz, 1934
Pihenő szénbányász, 1934
Déli pihenő, 1934
Vén kubikos, 1934 (E képét megvásárolta a Fővárosi Képtár.)
Kisöreg (II. változata), 1937
Pásztorlány [1]
Folyó híddal [2]
Öböl [3]
A vörös torony [4]
Madárdal [5]
Budakeszi vörös kémény, 1937[6]
Keserves, 1937
Viharmadarak, 1937
Szalmakalapos önarckép, 1937
Vörösinges önarckép [7]
Önkínzó önarckép, 1937
Péter és Pál után, 1938
Vándor az ablakban, 1939
Hollókői öregasszony, 1939
Szamos-parti görbe fák, 1943
Szamos a nyúlgátakkal, 1942
Vízimalom a Szamoson, 1943
Bivalyok a Szamosban, 1942-1943
Kiállításai [szerkesztés]
1929 - Kovács Ákos szalonja
1930 - Új progresszív művészek Tamás Galéria
1932 - Ernst Múzeum
1934 - KUT kiállítás
1938 - Ernst Múzeum
1941 - Erns Múzeum (akkor Almásy-Teleki Műintézet)
1947 - Emlékkiállítás, Ernst Múzeum
1948 - Dési Huber István-kör (rézkarcai)
1949 - Emlékkiállítás, Pécs
1956 - Emlékkiállítás, Budapest
1957 - Forradalmi Művészet, Műcsarnok
1959 - Emlékkiállítás, Budapest
1964 - Emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Díjai:
Posztumusz Kossuth-díj, 1958
Szinyei Társaság nagydíja, 1944
|